a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Teljesen természetesnek tartom azt, hogy az a két (fér)fiú nagyon fontos legyen számomra, akik bennem mély érzelmeket keltettek. Kevésbé természetes dolog az, hogy megint csak a semmi marad nekem, mert az egyikkel vége lett, jogosan, de a másikkal meg el sem kezdõdhetett. A semmi addig…

Még két hétig biztosan itthon leszek. Utána pár nap Gyõrben, majd költözök fel Sopronba... Durván elszállt a nyár. Most viszont valami új veszi kezdetét.

Csak a fájdalom, ami most itt legbelül érzõdik, semmi más. Azt ígérted velem leszel. És most hol vagy??