a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Nincs idõm arra, hogy magányosnak érezzem magamat..Sopron belvárosában találkoztam össze ezzel a kis félszemû barátságos cicussal. :)

Hogy "mindenütt jó, de legjobb Sopron" azt nem mondom most (még?), de kétségkívül nagyon jól érzem magamat itt. Hétfõtõl tanítás is van már és most hétvégén itt maradok a koliban. Elég fárasztó átállni a nyárból a dolgos hétköznapokra és furcsa is a reggel…