a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

 Hihetetlen módon repül az idõ, mióta itt vagyok Sopronban. Csak telnek a hetek, szinte fel sem tûnik. Pénteken megyek haza, már azért várom. Jó lesz egy kicsit otthon is. Eléggé bánt azonban, hogy amikor hazamegyek, semmire sincs idõm. Nem tudok találkozni azokkal, akikkel…

,,...szóval most mennem kell, de ne haragudj rám. Nagyon szeretlek, vigyázz magadra."  Nekem ennyi is elég a boldogsághoz.