a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Karte za naše utakmice je teško naæi. Na dan utakmice sve staje zbog ¾enskog rukometa. I to je jedna od èari igranja u Madjarskoj. Nije to tako èest sluèaj u Evropi. /Andrea Lekic 77/

Mi magunk változtunk meg, és azt hiszem, a szíved mélyén ezt te is jól tudod. Talán túl sok idõt töltöttünk egymástól távol. Bár még mindig szerettük egymást, úgy tûnik, hogy az a mágikus kapocs, amely összekötött bennünket, valahol útközben elveszett.Tudom, hogy…