a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Az elkövetkezendõ 2 hétben: Miskolc-Budapest-Érd-Kolozsvár-Gyõr-Miskolc. Majd elsején költözés vissza Sopronba.

Nem csak melletted akarok lenni, hanem a társaddá is válni. Jó csapatot alkotnànk együtt. Nem csak az örömöd érdekel, hanem az is ami bánt, vagy nyugtalanít. Örömben együtt szárnyalnék veled, de ha valami bánt, akkor megvigasztalnálak...
Szeretni. Védelmezni. Törõdni veled. Àtadni mindazt, amit érzek irántad. Ami már olyan régen itt bent vár... Várt a megfelelõ emberre. Arra vágyom hogy veled legyek!
VELED sétálni, fogni a kezedet, együtt nevetni, ugratni egymást, padon ülve jövõt tervezni, kosármeccsre menni, kilàtóból esti fényeket nézni, filmezni. Arra vágyom, hogy ne kelljen szerepet jàtszani. Hiszen csak magunkat adjuk. Feküdni egymás mellett. Beszélni, majd elhallgatni. A szemedbe nézni... és így maradni. Ìgy maradni amìg csak lehet. Megõrizni a pillanatot a következõig és egy kis darabját palackba zárni, hogy örökre velünk legyen amikor külön kell lennünk. De ha nem lenne palack az sem baj, hisz most is itt vagy velem. Itt vagy minden pillanatban és itt is maradsz.

Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és õ már nem ugyanaz az ember.

what goes around.. comes around.

Kolozsvárról Sopronba mentem volna, hogy az egy szabad éjszakámat vele töltsem. Addig úgyis elvitt volna a busz, de másnap meg kezdõdött volna a szokásos gyõri kézitorna és nyaralás Cs-vel. Sopronba mentem volna, de t felajánlotta, hogy lejön elém Gyõrbe. Lejön, hogy ne kelljen annyit utaznom. Lejön, mert tudja, hogy imádom a várost. Felajánlotta, hogy töltsük Gyõrben az éjszakát. És így másnap délig együtt lehetünk. Hát én meg nem mondtam nemet. Hogy is mondhattam volna? :)

Az a néhány óra, amit ezzel a megoldással nyerünk..felbecsülhetetlen.

Ki az aki helyettünk ítéli meg a kapcsolatunkat? Mi az, hogy kevés az, ha minden este beszélünk? Ki tudna máshogy, a távolból szeretni? 400 km az annyi. Nem rohangálhatunk egymáshoz, féltávnál találkozutnk. Együtt töltöttünk egy hétvégét, ahogyan a nyár elején is. Nem is a távolság miatt nem látjuk egymást, hanem elsõsorban azért, mert egyáltalán nem voltunk egymásnak betervezve a nyárra. Plusz még az anyagiak. De ez is egy korszak. Egy mérföldkõ. És ne ítéld el, azért mert te máshogyan csinálnád. Mert te sem tudnál nagyon máshogy. Ez is csak erõsebbé teszi a kapcsolatunkat.

Úgy vártam, hogy járhassam a magam útját, a magam útján. Feltárni a szívem, hogy igazat láss, s ne keress mást.

Ki az, aki nekem mondja meg, hogy kit akar a szív és mit szeret?

Lelkem is van ám, nem csak jó dumám. Mindet átadom.
Ki az, aki látja, hogy mi fáj? Ki az aki érzi, mit kívánsz?

Ember is vagyok, nem csupán a vágy.
A szívvel, ezt kapod!
Ki az, aki tudja, hogy ki vagy?
Hol az, aki elõírja azt?

Úgy vártam, hogy járhassam a magam útját, a magam útján.
Feltárni a szívem, hogy igazat láss, s ne keress mást.

tanulni, tanulni, okosodni. tudatosan készülni a jövõre, ami már csak tényleg egy karnyújtásnyira van.

Nem tudom, mit mondanék, ha arról kérdeznél meddig tart, és milyen erõs a szerelem. Örökké talán, vagy holnap vége már? Hidd el nekem, nem tudom.

szerelmes vagyok!