Egy hónap múlva 19 éves leszek. Nem kedvelem kifejezetten a páratlan számokat.
Egy év és egy hónap múlva húsz éves leszek. Több, mint két éve megálmodtuk, hogy nem itthon ünnepeljük meg, hanem Londonban az olimpián. Azóta csak az járt a fejünkben, nap mint nap spóroltunk, csak ennek éltünk. Érdemes volt? Igen, mert rengeteget spóroltunk és volt egy hatalmas életcélünk. Érdemes volt? Nem, mert rengeteg lemondással járt, ráadásul nem is jött össze. Nem sorsoltak ki, nem kaptunk egy sporteseményre sem belépõt.
Az olimpia nem marad el, marad a TV, London megvár...
De érdemes-e továbbra is álmaim megvalósításáért élnem, vagy kezdjek újba? Spórolás, majd elköltés. Amire csak akarom.
Nem hatalmas dolgokról álmodni, sokkal inkább csak a megvalósíthatókról...
London is ez volt, de külsõ tényezõk mindig lesznek, mérgesnek és dühösnek sem mondhatom magamat. Inkább csak egy csalódott üresség ez.
