Idegen vagy, mégis ismerlek. Ilyen a világ, ha nem töltök még egy évet itt biztos, hogy nem jössz oda hozzám, így nem is írnék most rólad, akkor nem gondolkoznék kettõnkrõl. Úgy külön-külön sem, nemhogy még együtt. Jöttél valahonnan, nem vagy szõke, daliás, fehér lóval, de megértõ és kitrartó, érdeklõdõ irántam. Nem akarok tõled semmit, örülök, ha néha írsz, vagy keresel esetleg hiányolsz. De néha csak arra vágyom, hogy ez legyen állandó. És ne mint társ, vagy barát keress. Legyen sokkal több, állandó. Vagy ne legyen annyival több, de akkor legyen mindez titkos.
És te mit akarsz?
