Ha megkérdeznéd hogyan képzelem a jövõmet, legyen ez a jövõ akár csak 10 évnyire távolabb, akkor azt mondanám, hogy Angliában élek, de legalábbis külföldön. Van egy jó kis melóm, élek, néha hazajárok...
Hogy ennek mennyi a valószínûsége azt nem tudom, de akarom. Magam miatt.
Tegnap kihírdették a ponthatárokat és bár elõre nem lehet tudni, valószínûleg jövõre elég pontom lesz a gyógymasszõri képzésre.
Ezt akarnám a legjobban? NEM
Amiket akarok azok 420pontnál kezdõdnek.
Nekem lesz annyi? NEM
Bár tudom, hogy nagyon sokba lesz az, hogy nem itthon tanulok, mégis el kell mennem.
Feláldozzam magamat? Bár ez azért így durván hangzik...
Még lesz pár idegölõ döntésem...
