Jött az oskola, s lám a sors mily mostoha,
amíg én ide, Te mért kerültél most oda?
Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni
A rózsaszín köd elszáll, helyét a realitás talaja vettei át,
Aki barát szeret, de aki szeret, nem mindig barát.
A barátság szolgálat-komoly emberi próba és szerep,
Béke-harcos mozgalom, ahol a léleké a terep.
A harc mezején, ha elbuksz, a bizalom lepontozódik, mint a bux index,
A legjobb barátból pár ilyen parától, szimpla ismerõs így lesz, így lesz.
Egyszer én is voltam fiatal, fel akartam nõni,
Nem mintha nem lennék az, de ez az emlék régi,
Akkoriban naívan hittünk mindent, ami nem igaz
Teneked Én, Nekem Te voltál a támasz,
Csak álltunk a nagyvilágban gond nélkül, vidáman.
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késõ szólni, nem igazság
Elveszett barátság.
