Gyakran rámír, (legyen mától L) és mindig olyan az egész légkör, mintha egy asztalnál ülnénk és kézenfogva társalognánk. Félszegen, kicsit remegve is... de szívbõl jövõ szavakkal. Annyira közel vagyunk, hogy már nem is vesszük észre azt, hogy ez sokkal több lenne. Ha egyszer…