a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Pénteken voltam orvosnál a csomómmal. Nem küld tovább szakorvoshoz, mert 'még' kicsi. Engem nem tudott megnyugtatni azzal, hogy csak meghúzhattam magamat és attól van ott... Meg mi az, hogy kicsi? Várjak, ameddig mégnagyobb lesz??

Ma 500 méteren (még :D) nem úsztam világcsúcsot, a képességeim határtát azonban sikerült alaposan megfeszegetnem. 

Ismét itt a szeptember elseje. Remélhetõleg nekem már az utolsó amikor úgymond: "becsengetnek". Ilyenkor mindig annyira magabiztos vagyok, szorgalmas, aztán ez pár nap alatt elillan. Sokkal jobb vagyok annál, mint amennyit kihozok magamból. Máshogy lesz idén? Talán. Kell, hogy…

Ameddig haza nem jöttem Gyõrbõl azt gondoltam, hogy micsoda bejegyzés fog születni erõl a hat napról. Elõre tudtam, hogy milyen jó lesz és rendesen felülmúlta a várakozásaimat.Aztán rájöttem, hogy hiába számolnék be olyan dolgokról, amiket más úgysem ért, hiszen nem volt ott,…

Egyre jobban idegesít. Naponta többször tapogatom, fogdosom, pedig biztos, hogy nem használ neki... De idegesít, hogy ott van. 

Ha két hónap alatt Londonban egy olyan ember megkeres 300.000Ft-ot (úgy hogy ez már a tiszta haszon, levontam már ebbõl a szállást, utazás, stb-t) akibõl soha nem néztem volna ki, hogy képes legyen dolgozni, akkor ennek nekem is menni kell(ene). Fog is. Valamelyik nyáron.

egy csomó van bennem. eddig csak ritkán vettem észre, de mostmár le van tapadva. aggódom? igen. megyek orvoshoz? igen.miért vártam eddig? azt hittem elmúlik, de egyre nagyobb és már érzem is hogy ott van. 

mosolyország.