a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Mostanában nagyon nehezen viselem el a közelemben lévõ embereket. Hamar "elszakad a cérna" egy apró dolgon is. De amikor késõbb elnézést kérek ezért, vagy legalábbis látják rajtam, hogy megbánom akkor egybõl azzal jönnek, hogy nem õket, hanem engem nehéz elviselni. A gond csak ott van, hogy õk is hibásak és azért mert régen nem szóltam ezekért a dolgokért nem azt jelenti, hogy akkor ne zavart volna ugyanúgy mint most. Egyszerûen elértem oda, hogy szarok rá. Elvégre úgy kellene, hogy mindig azt mondjuk ki amit érzünk. És nem csak azt, amit a többiek hallani akarnak.