Néha tûzkõ voltam az öngyújtódban, máskor viharfelhõ vágyaid egén. Voltam szolgád és királyod, voltam kóród és virágod, voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben, voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod, a halálod az életed. Mondd, mid nem voltam még neked??
Utoljára úszott a vízeséshez a sodródó hajónk..
korán sötétedõ téli nap voltál.
2013.01.02. 21:51 Mora Moe
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://leftback.blog.hu/api/trackback/id/tr495975164
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
