Akkor se tudnék meleg párnát és takarót adni,
Akkor se tudnék vigasztalót súgni füledbe
S akkor se tudnék más lenni, mint Éj, Éj, Éjszaka.
Mert az Éjszaka Éjszaka lehet,
Mert a veszendő mindig veszendő
S aki egy kis életet kapott: bűnös, veszendő, tehetetlen.
Siratom, hogy sírsz, de én Éjszaka vagyok, s a reggelre fogom rá a könnyeimet.
Siratlak, mert élsz, siratlak, mert bőszen kutatod sírnivalódat
Siratlak, mert az enyém vagy, siratlak, mert másként nem lehet,
Siratlak, siratlak, siratlak.
