a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Szerelmet vall nekem, óv és vigyáz rám, elképzel, megvalósít, hazakísér, elém jön, együtt haladunk elõre. Mindent megtesz, alkalmazkodik és elfogad.

Ugyan kit is akarok becsapni? Saját magamat. Szeretve lenni a legjobb érzés a világon, de ennek hiánya felemészt az évek során. Nem pótolhatja ezt, anyai, baráti szeretet. Tegnap volt vizsganapom az oviban, ami nagyon jól sikerült. Mégis elkeserített. Ha a gyerekek meglátják bennem azt a személyt, akikre szükségük van és ha én át tudom nekik adni azt a szeretetet ami bennem van, akkor ezt miért olyan nehéz átvetíteni a többi kapcsolatomra? Nekem kéne gyerekekként tekinteni õket, vagy szimplán nekik kéne gyermeki szemmel tekinteni mindarra ami tõlem kapnak. Megértenék-e azt, amit érzek?

Inkább csak nekem kellene változnom. 

A történelem lehet, hogy ismétli önmagát. Egy másik helyen, egy másik városban, egy másik emberrel, más érzésekkel, de ugyancsak egy kilátóban.

Szeptemberben tett ígéretét, pénteken teljesíti L. Lejön hozzám Sopronba és velem tölt egy hétvégét. Ámen.

"Nõ és férfi soha nem lehet barátja a másiknak. Annak a bizonyosnak. Mindenki másnak igen, de annak az egynek soha. Sem találkozásuk elõtt, sem elválásuk után. Mert õket egy egészen más érzelem köti össze. Amiben esetlen minden baráti közeledés. Ami sokkal, sokkal mélyebb minden más emberi érzésnél, így a barátságnál is. Mélyebb, egyedibb, megismételhetetlen. Ez nagyon hamar kiderül. Két szempár összevillanásából, egy mosolyból, egy rövid beszélgetésbõl. Hamar eldõl. És kettejük között már soha nem lehet baráti érzés."

Szeretlek én, ÉLET, mert te olyan jó vagy hozzám.

Ha néha el is vettél, késõbb mindent bepótoltál.

Adott t, aki ott van Sopronban. Szombat este kijön elém az állomásra, beülünk valahová. Nagyon fontosat akar majd mondani. Kezdek iránta olyanokat érezni, amiket ilyenkor ajánlatos.

Adott L, aki itt van Miskolcon. Február nyolcadikán lejön hozzám Sopronba, ami péntek és vasárnapig marad. Mérföldkõ. 

Mi lesz ebbõl?

Karte za naše utakmice je teško naæi. Na dan utakmice sve staje zbog ¾enskog rukometa. I to je jedna od èari igranja u Madjarskoj. Nije to tako èest sluèaj u Evropi. /Andrea Lekic 77/

Mi magunk változtunk meg, és azt hiszem, a szíved mélyén ezt te is jól tudod. Talán túl sok idõt töltöttünk egymástól távol. Bár még mindig szerettük egymást, úgy tûnik, hogy az a mágikus kapocs, amely összekötött bennünket, valahol útközben elveszett.

Tudom, hogy mindez csak rossz kifogásnak hangzik, de kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, hogy nem volt szándékomban beleszeretni egy másik férfiba. Hogy is értenéd meg mindezt, ha én magam sem értem, hogyan történt? Nem is várom el tõled, de mivel oly sok mindenen mentünk keresztül együtt, nem hazudhatok neked. A hazugság megsemmisítene mindent, amit megosztottunk egymással, ezt pedig nem akarom, bár tudom, hogy úgy fogod érezni, hûtlenül elhagytalak.

Különleges helyre kerültél a szívemben, és örökké ott is maradsz, ahol senki sem pótolhat téged.

Szeretjük egymást.
Te is egy mást, én is egy mást
- keresünk egymásban.

Szeretek az ablakban merengni és közben sirályok hadát lesni, csodálni. Szeretem az ablak alatt elvonuló ovisokat, akik pont az én csoportomból való lurkók. Szeretek féláron, vagy ingyen hozzájutni dolgokhoz, szeretek ismeretlen embereken segíteni. Szeretek szabadon felfedezni, nézelõdni. Szeretem, hogy nem belváros, hanem várker van. Szeretem, hogy minden második házszám alatt vagy pékség, vagy fogászat van. Szeretem a friss levegõt. Szeretem azt, hogy be kell mutatkoznom. Szeretem, hogy kevesen ismernek. Szeretek új szerelem reményében veled sétálgatni. Szeretem a magányos és a zsúfolt estéket. Szeretem, hogy itt mindig fúj a szél. Szeretem az idõjárás ingadozását, a tûztoronyban a hajamat leszakító havas, fagyos szelet. Szeretem a GYSEV-et, szeretem az 590 Ft-os havi bérletet. Szeretem a tej automatát és a beszélõ buszmegállót. Szeretem észrevenni az apró részleteket. Szeretem, hogy színes a világ, amiben élek.

Szeretem azt, ahogy kinyílik a világ, hogyha túl vagyok a vizsgákon.

Szeretek élni, szeretem az életem. Most ÉRZEM.