a lelkem zsírpapír, de a szívem is csak karton.

Február elején irány DÁNIA!!!

Meghalni sincs idõm, tanulok ezerrel, ZH meg vizsgahegyek, hurrá! És tényleg, amikor nem is számítanék rá, akkor bukkan fel a semmibõl valaki. Valaki, akivel hosszas beszélgetések után végre találkozni fogok.. húú :)

Szeretni hívtalak. Igen, csak ennyit kértem. Valakire szükségem volt, akit... Hát most megtörtént, de a boldogság meg valahol félúton úgy gondolta, õ ebben nem vesz részt. Még csak meg sem vagyok lepve. Kíváncsi vagyok a boldogság arcára, mikor belép az ajtón, és köszönés helyett így szól: Bocs, lekéstem a csatlakozást!

Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.

Ideje lenne már befejeznem ezt, de van, hogy egy idézet sokkal többet mond, mint a leírt, saját gondolatom..

"Néha megtámadták mélyrõl jövõ, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor õ is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitõl kapjon."

Wass Albert

Olyan megható ilyet olvasni:

,,Nem tudom mit keresek itt, nem nagyon hittem az ilyen oldalakban de mivel
nem költözöl be a szomszédba, nem jössz nekem az utcán, nem koccanunk
egymásnak az autóinkkal, nincsenek közös barátaink, hogy bemutassanak
minket egymásnak, így nekem kell segítenem a véletlennek."

Nincs mire várnom, lehet, hogy elsietem, de tényleg nem kell ezt tovább húzni.

Ma kezdtem meg az egy hétig tartó gyakorlatomat az óvodában. Elsõ "látásra" szerelem-ezzel tudnám csak leírni az érzést. Minden nagyon jól ment.

Az én kicsi Rékám bepisilt álmában, na de elõfordul az ilyen. De a bugyicsere után úgy érzem, már bizalommal fordult hozzám. :)

Még kicsit durva az óvónénizés, de nagyon jó érzés, hogy az elsõ pillanattól elfogadnak a kis tökmagok. És nem csak a kicsik, hanem a középsõsök és a nagyok is.

Úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Nekem itt kell lennem. :)