hétfõ: Reggel legszívesebben elbõgtem volna magamat, mert hétfõ volt, vagy van, mifene... Nehezen viselem, mint ahogyan más napokat is. Péntek délután legyen, az a legjobb.
önértékelés: Van úgy, hogy az ember elképzeli magát valamilyennek, aztán a tükörben teljesen mást lát. Van úgy, hogy jól érzi magát a bõrében, pedig van rajta felesleg. Van úgy, hogy csak hozzászokik, hogy ilyen lesz az alkata, amíg él, és van aki nem törõdik bele. Van, hogy csak az egyént zavarja, de amikor már nem csak a család, hanem mások is szóvá teszik ezt (pláne, ha közelálló emberek) akkor már tényleg szar.
Soha nem voltam vékony. A magasságom jó, csak szélességben kell korrigálnom. (nem mintha a magasságomon tudnék változtatni... :D) Régen nem volt semmi gond, egy kis odafigyelés a kajamennyiségre és az edzés formában tarott. Ennek basszus már régóta vége. Hiába a mozgás és hiába az odafigyelés, ez már kevés.
Új tervet eszelek ki. Nem akarok vékony lenni, csak jól akarom magamat érezni a bõrömben, úgy mint pl három éve.
