left-back! Természetesen minden embernek vannak érzései, így lettünk megalkotva, ezért emelkedtünk ki az állatoktól, akiket velünk ellentétben az ösztöneik hajtanak. Valószínűleg a párod is tisztában van azzal, hogy vannak érzéseid csupán azzal nem, hogy milyenek is. Erre van az ember szája. Van, amit szavakkal is ki kell mondani, nem elég csak lebiggyeszteni a szánkat és várni, hogy kiolvassák belőlünk, mik kavarognak bennünk. Annyi mindent jelenthet egy bús arc; csalódottságot, szorongást, betegséget, szomorúságot, depressziót, kétségbe esést és még sorolhatnám egészen addig, amíg le nem megy a Nap (hoppá, már lement). Tehát remélem érted, mire akarok kilyukadni ezzel. A kommunikáció minden kapcsolat alapja. Te megosztod velünk azt, ami a párodat érinti és neki mégsem tárulkozol ki. Ez nem túl helyes döntés, nem mintha bele szeretnék szólni, mindenkinek szíve joga, mit tesz vagy éppen nem tesz, csak aztán feleslegesen emésztjük magunkat bizonyos dolgok miatt, közben lehet, egy szó elég lett volna a változáshoz és már te sem itt ülnél csüggedve írva a bejegyzést, hanem a pároddal kézen fogva sétálgatnál a hóesésben és a butaságaitokon nevetnétek. :)

az agyam eldobom ....

only! Mi a gond? Segítünk Neked szívesen, csak mondd, mi nyomja a szívedet. Nem tudom mire vélni a reakciódat, tán ennyire megzavart ez a bejegyzés, mert Te is hasonló cipőben jársz? Akkor ajánlom a fenn leírt gondolataimat a figyelmedbe, hátha segít Rajtad, Rajtatok. De ha gondolod, a te 'sztoridat' is leírhatod, úgy sokkal pontosabban ki tudom fejteni az ezzel a témával kapcsolatos gondolataim, hiszen példákkal mégis könnyebb, mint mindent átfogóan, általánosan írni. Addig is sok kitartás kívánok Neked: pcz